First...

Elegem lett a jó kislány szerepéből. Hogy mindenki csicskáztat. Hogy mindenki egy angyalnak gondol. Hogy 3 évig ugyanaz a pasim volt. 
De ennek vége. Mától nem vagyok ez.

Éppen a cigimet szívtam az ágyamban fekve, amikor a telefonom megcsörrent. A Ramones szám egyre hangosabb lett. Bal kezemmel oldalra nyúltam az éjjeli szekrényemen rezgő és üvöltő készülékemért. A legjobb barátom hívott. Jay. 
- Helló J.- szóltam bele, majd szívtam egy kicsit a cigimből.
- Szia Dan. Lucy szólt már a ma esti bulijáról?- kérdezte, én pedig kifújtam a cigi füstöt. Lucy-nak lesz bulija? Jó tudni.
- Nem.- rántottam meg a vállamat.
- Ó. Fura. Nem jössz el?
- De, most, hogy már tudom. Csak tényleg fura, hogy nem hívott el.- Bár nem is nagyon érdekelt. A cigimet eloltottam a mellettem lévő hamutálban.
- Rendben. Akkor majd találkozunk. 9-kor kezdődik. Szia.- mondta és gyorsan le is csapta.
Vállat rántottam és magam mellé helyeztem a telefont. 
Délután három óra, szóval még időm, mint a tenger. Feltápászkodtam és odamentem a laptopomhoz. 
A háttérképemen Én és Jay voltunk. Nagyon vidáman. A háttérben a London Eye volt, kivételesen gyönyörű idő volt. Az emberek sűrűm voltak mögöttünk, a nap hét ágra sütött. Jay és Én pedig egymást átölelve álltunk. Azt hiszem a fotót Hannah készítette. 
Miután a gép eléggé betöltött megnyitottam a böngészőmet. Ránéztem a Facebook-ra. Pár dicsérő komment a képem alatt, amit megköszöntem. Játék felkérések, amiket gyűlölök. 
Üzenetem jött a telefonom. Felálltam az ágyamhoz ballagtam és megnéztem. Ismeretlentől jött. 
" Remélem ma találkozunk Lucy buliján"
Két kérdés merült fel bennem: Ki ő? És honnan tudja a számom? Biztos valaki szórakozik velem. 
Nulla izgalommal vissza helyeztem a telefont a szekrényemre. 
A picsaságom egy percre visszatért: Mit vegyek fel? Nem vagyok még túl gazdag fekete cuccokban, de azért megnézem mim van. 
A szekrényem egy szivárványhoz hasonlított. Csupa színes pulcsik, színes felsők, színes gatyák... Volt egy szegecses cipőm amit nagyon szerettem. Volt még egy lazább, fekete rövid ujjúm, amire az volt írva, hogy "Wild". 
Ez jó lesz.- gondoltam magamban. 
Tovább kutakodtam, végül meg volt minden amit szerettem volna. Lezuhanyoztam és megmostam a hajamat. 
Hallottam valamit. Mintha valaki bejött volna az ajtómon. Elzártam a vizet és figyeltem. A mocorgást még mindig lehetett hallani. Magamra tekertem a törülközőt és kikukucskáltam az ajtón.
Az ágyamon egy ismerős ember ült. 
- Jay! Miért kell ennyire rám hozni a frászt?!- léptem ki nyugodtan a fürdőből. Jay felém fordult, arca pedig mosolyra húzódott.
- Naaa! Hiányoztál, ez van.- ültetett nevetve az ölébe mit sem érdekelve, hogy csurom hogy víz vagyok és törölközőben vagyok. 
- Nem 9-kor kellett volna találkoznunk Lucy-nél?- kérdeztem.
- Baj, hogy jöttem. Mert felállok és kisétálok az ajtón. - biccentett a ki/bejárat felé.
- Hülye, maradj itt! - öleltem meg, aztán észbe kaptam, hogy még mindig vizes vagyok és nem száradtam meg rekord sebességgel. 
- Hogy vagy?- kérdezte a pár héttel ezelőtti szakításomra célozva.
- Jobban. Sokkal. Elhatároztam, hogy megváltozom.- jelentettem ki.
- Sok sikert! Csak ne velem.- tette fel védekezés képen két kezét.
- Oké, veled örökre ilyen maradok.- vigyorogtam rá. 
Jay az aki mindig is velem volt. Sok hamis lány barát ő volt az egyetlen fiú barátom aki velem volt már 10 éves korom óta. Egyikünknek sem volt soha más legjobb barátja. Mindent tudunk egymásról. A 15 év alatt 10x vesztünk össze max. Sokszor szívattuk már meg egymást. Sokszor sírtunk már egymás vállán. 
- Na menj készülődni.-  szólt Jay megzavarva gondolataimat.
- Oké.- álltam fel az öléből és visszamentem a fürdőbe. 
Megszárítottam a hajam, fogat mostam, felöltöztem...
Most göndören hagytam a hajam. Nem volt kedvem kiegyenesíteni. 
- Kész is vagyok- feküdtem be az épp TV-ző Jay mellé az ágyba.
- Szuper. Még van 3 óránk.- mondta, én pedig vállat rántottam. 
- Ide adod a cigimet meg a gyújtómat légyszi!- kértem meg mert az ő oldalán volt az éjjelimen. 
A kezembe adta a Malboros dobozt és a sárga gyújtót. Kivettem egy szálat a dobozból és megnyújtottam.
- Kaphatok egyet?- kérdezte J, miközben kifújtam a füstöt. 
- Persze.- feleltem.


Odaértünk Lucy házához. Rengetegen özönltetek be a házba és sokan is álltak kint. A zene üvöltött, az emberek üvöltöttek. Így nézett ki egy Lucy féle buli, apuci rohadt nagy házában, akik most nyaralni vannak és nem is sejtik mire érnek majd haza. Sok ilyen bulin voltam már a csaj/fiú mindig megszívta.
Lucy-t pedig úgy ismerem, hogy akiket meghívott az a lényeg, hogy jöjjenek el, aztán pedig már az lép be aki akar. Nem tűnik fel.
Jay-el egy lépést se tudtunk anélkül menni, hogy le ne pacsizzunk, vagy "Hello"-zunk egyet. De aztán végre bejutottunk valahogy a házba. 
- Ölni tudnék egy puncsért!- szóltam... üvöltöttem J-nek. 
- Hoztál kést? Mert itt csak úgy jutsz át, ha mindenkit sorban legyilkolsz - mondta közel hajolva hozzám. A mondatát nevetéssel díjaztam. 
Nekikezdtem a lökdösődésnek. Senkit sem zavart. Mindenki ugyan úgy beszélgetett tovább a másik két-három-hét személlyel. 
J-vel a puncsos tálhoz értünk. Vettem magamnak egy poharat és odaálltam a tál felé. Egy kéz épp belemert a puncsba. Felnéztem az illetőre.